21

Boom egyetlen rúgása elég volt hozzá, hogy a Farkasodú hátsó ajtaja kiszakadjon a helyéről; az árnyvadászok betódultak az épületbe.

Boom és Kalapács haladtak az élen; az ork zsoldos lekuporodva tört előre, troll társa pedig a feje felett tüzelt. A két testre simuló pólót viselő, lapos kefefrizurás Humanis tag azt sem fogta fel, mi történik velük. Boom egy géllövedékkel töltött vadászpuskát hozott magával a rajtaütésre, Kalapács pedig hűséges Ares Predatorát, de a szokásos robbanó vagy páncéltörő lövedékek helyett most ő is csak kábító lőszerrel tárazott. Karom ragaszkodott hozzá, hogy a lehető legkevesebb vérontás kísérje az akciót. Kalapács ugyan tiltakozott ellene, hogy könyörületet mutassanak a Humanis katonái irányában, de tartotta magát Karom tervéhez. Bár csak nem halálos lövedékkel tüzeltek, a két poliklubos még a földre esése előtt összeszedett néhány csúnya zúzódást, és talán egy-két törést is.

Kalapács és Boom benyomultak a szobába, miközben folyamatosan pásztázták fegyvereikkel az ajtókat és az ablakokat. Karom és Silverblade szorosan követte őket. Az árnyvadász Narcoject pisztolyt szorongatott, Silverblade pedig egy karcsú, géllövedékekkel töltött Berettát – bár az ellenfelek gyors és csendes elintézéséhez inkább a mágiájára óhajtott támaszkodni.

A két mágus mögött egy kicsi, nagyjából szemetes kosár formájú és méretű robot lebegett; a szerkezet egy rotorral, néhány szenzorral és egy forgatható gépfegyverrel volt felszerelve. Val a közelben parkoló furgonból irányította a robotot, Zűrös pedig a kommunikációt koordinálta, és közben fél szemmel a helyi hálózatra tapadt, hátha a bentiek megpróbálják értesíteni a helyi hatóságokat, vagy – ami sokkal inkább érdekelte – segítséget kérni valahonnan máshonnan. Karom reménykedett benne, a rajtaütés majd rákényszeríti a poliklubosokat, hogy utasításokat kérjenek a főnökségtől, lehetővé téve Zűrös számára a hívás lenyomozását.

A vadászok nekivágtak a hátsó lépcsőnek. Újabb Humanis katona jelent meg a lépcső tetején, és 9 mm-es géppisztolyából tüzet nyitott a behatolókra. Ők nyilvánvalóan nem kábító lövedékeket használtak. Boom élő pajzsként Karom elé lépett, és a mágus tompa puffanást hallott, ahogy az egyik golyó a trollba csapódott. Kalapács a falhoz lapult, hogy elkerülje a sorozatot, és válaszképpen két lövést adott le a Predatorából. Az őr felsőtestével átbukott a lépcső korlátján, fegyvere csattanva landolt a feljárón. Kalapács nem vesztegette az időt, máris nyomult tovább.

– Jól vagy? – kérdezte Karom Boomot.

A troll bólintott.

– Semmi gond – morogta. – Ennél azért több kell ehhez a páncélhoz. Meg aztán engem is kemény fából faragtak. – Boom bőre egyfajta természetes páncélzatot képezett a testén, amely képes volt megvédeni őt bizonyos fegyverektől. Ez, plusz a nehéz páncéldzseki elég volt ahhoz, hogy még egy 9 mm-es golyót is lelassítson annyira, hogy zúzódásnál komolyabb sérülést ne okozzon neki.

Kalapács és Boom egymást fedezve értek fel a lépcső tetejére, miközben a folyosón egymás után nyíltak az ajtók. A zajra felriadt Humanis tagok fegyverrel a kezükben özönlöttek ki szobáikból. Boom fél kézzel megragadta a lépcsőkorláton lógó eszméletlen őrt, a magasba emelte, akár egy homokzsákot, és bevágta a többi nehézfiú közé. Többen is összeestek, és ezzel eltorlaszolták az ajtónyílást.

Kalapács leakasztott harci mellényéről egy kicsi, ezüstös gömböt, kirántotta belőle a biztosítószeget, és elhajította a folyosón. A gázgránát vékony füstcsíkot húzott maga után repülés közben, majd tompa puffanással működésbe lépett, és sűrű, fehér gázzal töltötte meg a folyosót. Karom köhögést és krákogást hallott, melybe német kiáltások és káromkodások vegyültek. Hátul, valahol a lépcső alján felugatott Val robotjának fegyvere; a gép valószínűleg az érkező erősítést tartotta fel.

Boom és Kalapács tüzet nyitottak a gázfelhőbe, egyenként szedték le a menekülni próbáló, támolygó poliklubosokat. Karom és Silverblade is felértek mögöttük a lépcsőn.

– Megvagyunk – jelentette Boom, miután még egyszer végignézett a folyosón.

– Az egyik fickó ablakot nyitott, mielőtt elájult, főnök – üzente Aracos az asztrális síkról.

– Remek. Ennyivel is megkönnyítette a dolgunkat. Lássunk hozzá.

Karom felemelte a kezét és néhány szót mormolt; Aracos energiájából is merített a varázslathoz. A mágus irányából feltámadó szél végigsöpört a folyosón, és a nyitott ablakon keresztül kifújta a kábító gázt, majd egy pillanat alatt elhalt, ahogy Karom leeresztette a kezét. A folyosón majdnem egy tucatnyi poliklubos feküdt, a legtöbben eszméletlenek voltak, vagy kábán mocorogtak. Néhányan teljesen fel voltak öltözve, mások csak alsónadrágot viseltek; őket nyilvánvalóan a lövöldözés ugrasztotta ki az ágyból. A hálóhelyek ajtajai nyitva álltak, Boom és Kalapács óvatosan közelítette meg őket.

Amikor az ork odaért az egyik ajtóhoz, lövés dörrent, és az ajtókeretből faszilánkok záporoztak a folyosóra. Kalapács villámgyorsan hátraugrott, és a falhoz lapult. Úgy tűnt, pillanatokon belül beront a szobába, de Karom felemelte a kezét, és megrázta a fejét. Ha egy fegyveres elbarikádozta magát a szobában, a nyílt támadással csak remek célpontot szolgáltatnának neki. A mágus úgy gondolta, másképpen is meg lehet oldani a problémát.

– Aracos, tedd ártalmatlanná a lövészt, de hagyd életben, beszélni akarok vele.

– Meglesz. – A szellem kurta farkasvicsort villantott rá, és eltűnt a szeme elől; átsuhant a falon. Karom egy másodperccel később kiáltást, majd egy újabb lövést hallott, melyet halk morgás és dulakodás zaja követett. Várt még néhány másodpercet, aztán intett Kalapácsnak és Boomnak, hogy hatoljanak be a szobába. Azok habozás nélkül engedelmeskedtek. A két mágus követte őket.

A földön egy idősebb férfi feküdt. Ugyanolyan öltözéket viselt, mint a többiek, ősz haját ő is egészen rövidre vágta. Mellén egy hatalmas testű farkas ült. Karján harapásnyom látszott, és a pisztolya egy méterrel távolabb hevert, éppen kartávolságon kívül. A poliklubos rettegő tekintettel meredt a farkasra.

– Szép munka – mondta Karom, és megvakargatta Aracos füle tövét.

– Kik vagytok? – kérdezte a férfi németül. Karom ezúttal nem felejtette el indulás előtt aktiválni a német nyelvchipet. Lehajolt, és a fogoly szemébe nézett. A jeges, kék szempárból dühöt és félelmet olvasott ki.

– Most mi teszünk fel kérdéseket – mondta az árnyvadász. – Először is, mi a széf kombinációja?

A férfin látszott, hogy legszívesebben leköpné foglyul ejtőjét.

– Semmit nem szedsz ki belőlem, te trollbuzi!

– Csak az időnket vesztegetjük, cimbora – vette elő Boom a legjobb „buta troll” hangját. – Letépem az egyik karját, és megkapjuk a válaszokat.

– Csak hiszed, emberpótlék! Mindannyian halottak vagytok! Nem tudjátok, kivel kezdtetek ki!

Boom tett egy lépést a poliklubos felé, azzal a nyilvánvaló szándékkel, hogy beváltja fenyegetését. Megragadta a férfi ingének elejét, és a levegőbe emelte a Humanis tagot – Aracosnak alig maradt elég ideje félreugrani. A fogoly jó tizenöt kilónyi izommal nehezebb lehetett Karomnál, de a troll úgy rántotta a levegőbe, mintha súlytalan lenne, és a nyakánál fogva a falhoz szegezte.

– Nem, öregem, te nem tudod, hogy kivel kezdtél ki. Az a helyzet, hogy rohadtul rühellem, amikor a hozzád hasonló mocskok felsőbbrendűnek hiszik magukat nálam. Ettől ugyanis dühös leszek, és ha dühös vagyok, akkor néha hajlamos vagyok összetörni dolgokat.

A poliklubos bátorságának jó része elillant, amikor a falhoz lapítva szembe kellett néznie, háromméternyi dühös trollal, akit egy fegyveres ork és egy szigorú tekintetű tünde támogatott – nem beszélve Karomról és a mellette ülő farkasról.

Karom Boom mellé lépett.

– Igazad van, cimbora, csak az időnket vesztegetjük. Reméltem, hogy az egyszerűbb megoldással is célt érünk, de ezek szerint... – Megvonta a vállát, és jobb kezének ujjhegyeivel megérintette a fogoly homlokát. A férfi elkeseredett igyekezettel próbált szabadulni, de Boom vasmarokkal tartotta a nyakát.

– Mit képzelsz... – fröcsögte a poliklubos. – Ne! Ne! Hagyd abba! Nem...

Karom elmondta a varázslat szavait, és a tiltakozás elhalkult. Egy pillanat alatt behatolt a Humanis tag agyába. Gondolatolvasó mágiája óvatosan kutatta át a férfi gondolatait és emlékeit.

Nézzük csak, mi van itt? Az egész keresés mindössze néhány pillanatig tartott, elkülönítette a fontosnak ígérkező információkat, valamint a széf kombinációját, végül visszavonult áldozata fejéből. A férfi szinte azonnal magához tért, Boom pedig Karomra nézett.

– Befejezted?

A mágus bólintott.

– Helyes. – Boom olyan erővel sújtott a poliklubos arcába, hogy még a feje mögötti fal is behorpadt. Aztán elengedte a férfit, aki eszméletlenül hanyatlott a padlóra; darabokra tört orrából vér szivárgott, és vörösre festette tiszta, fehér ingét.

Karom a falhoz lépett, letérdelt, és gyorsan beütötte a kombinációt. A széf ajtaja halk kattanással nyílt ki. Odabent lapult Acélkarom és Ezüst. Az árnyvadász kivette a tőrét, majd átadta Silverblade-nek a kardot. A páncélszekrényben volt még valamennyi papír márka és nujen, amit Kalapácsék elsüllyesztettek a hátizsákjukban. A pénzből fedezni tudják kiadásaik egy részét, és Karomnak kifejezetten tetszett az elképzelés, hogy a Winternight elleni vadászatukat a Humanis Poliklub finanszírozza.

– Egyes csapat, itt Kettes – szólalt meg Zűrös hangja a rádióban. – Kiment a hívás a támadásról. Ha jól értelmeztem, akkor néhány percen belül látogatókra számíthattok.

– Végeztünk, megyünk haza – felelte Karom. – Kezdheted a keresést. Az egyik itteni tag memóriatöredékei arra utalnak, hogy Berlinben lesz egy jótékonysági koncert a közeljövőben, amit a Mitsuhama szponzorál. Deríts ki róla mindent!

– Oké. Gondolod, hogy kapcsolatban lehet a Winternighttal?

– Gondolom. De ami fontosabb, az emberünk is ezt gondolja. Egyes csapat kilép.

Karom ezután Valt hívta.

– Tiszták vagyunk?

– A lépcsőház üres – jelentette a rigó. – És az utca is, bár már kezdenek gyülekezni a bámészkodók. Ideje indulnotok.

– A számból vetted ki a szót. Figyelem, irány a furgon!

Kalapács és Boom az ajtó felé indultak, Aracos pedig visszatért az asztrális síkra. Silverblade még ott maradt az eszméletlen Humanis vezető mellett, egyik kezét kardja markolatán nyugtatva.

– Te mindig megkegyelmezel az ellenségeidnek? – kérdezte Karomtól.

– Nem ölhetek meg mindenkit, aki az utamba áll, ha erre gondolsz. – Az árnyvadász beletűzte az övébe Acélkarom tokját. – Ami pedig a kegyelmet illeti, nem vagyok benne biztos, hogy az életben hagyásával kegyelmet gyakorlok. Őt és az embereit az imént tette ártalmatlanná egy csapatnyi „trollbuzi” és „emberpótlék”, ahogy oly fantáziadúsan elnevezett minket. Nem beszélve arról, hogy a Winternightnak is súlyos csalódást okoztak. Fogadni mernék, hogy ez a tag nem lesz tovább nagykutya a Humanisnál, és biztosan keresztül kell mennie néhány kellemetlen dolgon, melyeknek már csak a kigondolása is napokig tartana számomra.

– Nem rossz, Karom – biccentett Silverblade kaján mosollyal. – Elmehetnél tündének.

– Kösz. – Ez volt a legnagyobb dicséret, amit eddig Silverblade-től hallott. Úgy döntött, nem rontja el az elismerő szavakat egy kommentárral. Gúnyos meghajlással az ajtóra mutatott.

– Csak ön után.

– Ahogy óhajtja. – A tünde úgy lépdelt el Karom mellett a kijárat felé, akár egy audienciáról távozó király.

Ennyit a pillanat szépségének megőrzéséről, gondolta a mágus.

Az árnyvadászok sebesen elhagyták a Farkasodút, és a közeli mellékutcában várakozó furgonhoz rohantak. Amint mindannyian beszálltak, Val beletaposott a gázba, és az autósok dühös dudaszójától kísérve kikanyarodott a főútra. Hamar maguk mögött hagyták az épületet.

– Öregem, mennyire hiányzott a német forgalom! – vigyorgott lelkesen a rigó, miközben bevágott egy újabb autó elé, és egy sarkon befordulva bemutatott a dühösen dudáló sofőrnek. – Boston nem jelent túl nagy kihívást.

Karom sosem hitte volna, hogy egyszer valaki ezt mondja a szülővárosáról, de el kellett ismernie, hogy Berlinben a vezetés sokkal inkább hasonlított egy roncsderbire, mint normális közlekedésre. Az utcákon száguldó személy- és teherautók nem egyszerű utasszállító járműveknek, hanem kisebb páncélozott erődöknek tűntek. Val azonban szemlátomást remekül érezte magát.

– Találtál valami használhatót annak a neandervölgyinek az agykezdeményében? – kérdezte Silverblade.

– Igen, néhány érdekességet – felelte Karom. – Először is, a neandervölgyink nem volt más, mint Klaus Kühnen, a helyi Humanis közösség vezére. Az ő főhadiszállását és embereit dúltuk fel.

– Egész olcsón megúszta – morogta Kalapács, és Boom elvigyorodott.

– Úgy tűnik, a jó öreg Klausnak vannak kapcsolatai a Winternighttal – folytatta Karom csakhogy még ő sem tud róla. A Winternight látja el őket bizonyos eszközökkel, főként egy érdekes műérzet chippel, amely őrjöngő haragot okozhat; a Humanis verőlegények nagy hasznát veszik, amikor elindulnak beverni néhány metahumán fejet. Klaus meg van győződve róla, hogy a Winternight egy ultrajobbos, metahumán-ellenes német neonáci szervezet. Az Alt Welten és a Runenthingen keresztül dolgoznak, Klaus még a Winternight létezéséről sem tud.

– Nem úgy tűnik, mint akinek túl sok hasznos információ volt a birtokában – jegyezte meg Silverblade.

– Valóban, de valamit azért találtam. A fickó, aki a pengéinket átadta megőrzésre Klausnak, nem volt más, mint a mi régi kedves ismerősünk, Zoller.

– Zoller? – kapta fel a fejét Boom. – De hiszen őt Alamais átváltoztatta!

– Talán a sárkány varázslata nem volt permanens – vonta meg a vállát Karom. – És Zoller most ismét a régi főnökének dolgozik, de az is lehet, hogy valaki más adta ki magát Zollernek. Ha így van, hármat találhattok, ki lehetett az.

– Alamais – tippelt Silverblade.

– Akárki is volt, a megszólalásig hasonlított Zollerre. Egyértelmű, hogy valami nagy dolog készülődik Berlinben. Herr Zoller izomfiúkat fogadott fel Klaus Humanis sejtjétől, hogy megtámogassa velük saját embereit. Kühnen is arra gondolt, hogy valami nagy dobásra készül.

– Valamire, amihez köze van egy ellopott nukleáris fegyvernek – mormolta Silverblade. – De mire? És ami még fontosabb: hol?

– Mindjárt megtudjuk. – Karom már hívta is a dekást. – Zűrös, ott vagy?

– Vagyok.

– Várj, kihangosítalak. – A mágus előrehajolt az ülésen, és aktiválta a hordozható vevőkészüléket. A hangszóró megreccsent, majd Zűrös hangja töltötte be az utasteret.

– Hallotok?

– Tisztán és érthetően – felelte Karom. – Mit sikerült kiderítened a koncertről?

– Megtudtam néhány érdekességet. Igazad volt, a Mitsuhama Computer Technologies szórakoztatási igazgatósága szponzorálja a ma esti berlini jótékonysági koncertet, együttműködve az egyik legnagyobb európai médiaóriással, a DeMeKóval. Ez egy multinacionális világ körüli turné a leghíresebb bandákkal és előadókkal. Szerintem is ideális célpont lehet a Winternight számára.

– Miért? – kérdezte Silverblade.

– Három okból. Először is, a koncertből részben a berlini jótékonysági szervezetek profitálnak. Másodszor, a vendéglistán szerepel az MCT Európa alelnöke, Ryu Takahashi; a DeMoKo elnöke, Wolfgang Osterwald; valamint a Seader-Krupp Németország alelnöke, Karl-Heinze Berninger.

– És a harmadik ok?

– A koncert elnevezése. Ragnarok, az Évszázad Koncertje. Ha te volnál a Winternight, nem használnád ki a helyzetben lévő iróniát?

– De miért egy koncert? És miért ez a koncert? – töprengett hangosan Kalapács.

– Egyszerű – felelt Boom. – Gondolj csak bele! Ez a koncert egy hatalmas Mitsuhama rendezvény, amellyel Berlint akarják támogatni. Mindenki tudja, hogy a város nem hódolt be Lofwyrnak. Alamais a testvére megtámadásával már le is csapott a Seader-Kruppra, és amíg a sárkány ki van vonva a forgalomból, a Winternightos bérencei felrobbantanak egy S-K nukleáris fegyvert Németország szívében, egy hatalmas koncerten, melyet az a cég támogat, amelyik a Krupp legnagyobb ellenfele a nehézipar piacán. Le merném fogadni, hogy a Lofwyr elleni támadás következményeképpen Herr Berninger nem fog megjelenni a rendezvényen. Tehát felrobban a Seader-Krupp egyik nukija, meghal két rivális fejes, a Mitsuhamának szembe kell néznie egy PR-os rémálommal, miközben az S-K igazgatója rejtélyes módon távol marad a koncerttől. Mire következtetnél te ebből?

– Megtorlásra. A Lofwyr elleni támadásért.

– Pontosan. Ami egy mágikus támadás volt, és vajon ki a mágikus kutatás és fejlesztés második számú nagyágyúja?

– A Mitsuhama – mondta Silverblade. – Így hát a Mitsuhama azt fogja gondolni, hogy a Seader-Krupp támadta meg. Természetesen visszavágnak...

– És bumm. Máris itt a nyakunkban egy csinos kis cégháború – vonta le a következtetést Boom.

– De biztosan tisztázni fogják – szólt hátra a sofőrülésből Val. – Úgy értem, a Seader-Krupp elmondja nekik...

– Mit? – vágott közbe a troll. – Hogy ártatlanok? Te komolyan gondolod, hogy az MCT vagy bármelyik másik cég hinne nekik? Mire a megatársaságok úgy döntenének, hogy megbíznak egymásban, és elkezdenék összerakni a mozaikdarabkákat, már olyan mélyre süllyednének a konfliktusba, hogy nagyobb veszteségek nélkül nem tudnának kikászálódni belőle. A legjobb esetben is jó ideig fennmarad ez a hidegháborús állapot, miközben a Winternight tovább szítja a lángokat.

– Tehát megpróbálnak kirobbantani egy végső háborút, egy igazi Ragnarokot – állapította meg Zűrös.

Karom komoran bólintott.

– Nagyon úgy tűnik. Zűrös, szükségem van minden információra erről a koncertről. Mindent tudni akarok róla, a legapróbb részleteket is. Ha csak annyi esélyünk maradt megállítani a Winternightot, mint egy hógolyónak a pokolban, akkor is meg kell próbálnunk.